Taxidermia
2007 június 17. | Szerző: katha
Taxidermia
Színes, magyar játékfilm, 90 perc
Szereplők: Koppány Zoltán, Trócsányi Gergely, Stanczel Adél, Hunyadkürthy István, Dengyel Iván, Znamenák István, Nagy Mari, Blaskó Péter, Balkay Géza, Tóth Anita
Rendező: Pálfi György
Díjak és jelölések:
37. Magyar Filmszemle (2006) – Fődíj (játékfilm)
37. Magyar Filmszemle (2006) – Diákzsűri Fődíja (nagyjátékfilm): Pálfi György
37. Magyar Filmszemle (2006) – Legjobb női epizódszereplő: Stanczel Adél
37. Magyar Filmszemle (2006) – Legjobb férfi epizódszereplő: Czene Csaba
37. Magyar Filmszemle (2006) – Gene Moskowitz-díj
37. Magyar Filmszemle (2006) – Látványtervezői díj
Talán ez az első olyan film, amiről úgy gondolom, hogy képtelenség tisztességes ajánlót írni.
Napokkal ezelőtt láttam a filmet, de még mindig nem tudok napirendre térni a látottak fölött. Nem vagyok egy viráglélek, és figyelmeztettek is, hogy durva és nem is hétköznapi, amit látni fogok. Mégis… Erre nem voltam felkészülve.
Pálfi György legújabb alkotása jó néhány neves díjat zsebelt be. Úgy gondolom joggal. Talán éppen azért, mert ez a társadalom akármennyire is hangoztatja a szólás és érzelmi szabadságot, a minden iránti nyitottságot és a széleskörű érdeklődést, ha szembesítik a csupasz valósággal, hamar elfordítja a fejét. Hogy miért? Mert így biztonságos.
A néző általában azzal a tudattal ül le megnézni egy filmet, hogy ha borzalmat lát, becsukhatja a szemét. Megnyugtatja az a tudat, hogy ezek a szörnyűségek, mint például a halál, az erőszak a vér csak percekig van jelen, utána pedig minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Az előadás után pedig sétálhat egyet, beülhet valahova vacsorázni, vagy ágyba bújhat a kedvesével, tudva, hogy a film az csak film.
Ez a film más! Ez a film gúzsba köti az embert, és kipeckeli a szemét! Rákiabál a nézőre a vászonról, és megdermeszti. Mikorra pedig tudatosul az emberben, hogy nem tudja elfordítani a fejét, és ennek a borzalomnak nem lesz vége fél perc múlva, már késő. A képek, a szavak betörnek a jól megszervezett és rózsaszín ködbe burkolt világokba. Nincs hová futni, nincs hová menekülni
A történet három férfi sorsát mutatja be. Három generáció, egyetlen vágy. Rosszul választott cél, és eszköz. Eltorzult látásmód és világ. Pedig csak boldogok akartak lenni…
A nagyapa Morozsgoványi Vendel (Czene Csaba) tisztiszolga. Aki egy ócska fészerben tengeti napjait fizikai és lelki nyomorban. Nem akar ő mást, csak túlélni, és végre boldog lenni, legalább pillanatokra, (A filmről megjelent ajánlók szelídsége meglepő: Vendel sorsát röviden így jellemzik: szerelemre vágyik és egy kis melegségre) no de milyen pillanatok is ezek?
Egy égő gyertyával próbál csókolózni, gyengéden nyalogatni, majd nevetve lángokba csap az élvezete. Szó szerint. Ezután az udvari WC-re járó lányokat kukkolja, majd a fészer bezsírozott repedését döfködi, míg egy kakas bele nem szól. Majd egy gyufaárus kislánynak mutatja meg a csillagokat. Hát igen… a fantázia nagy ajándék. De szerencsére vannak az életében szebb percek is, mikor igazi hús vér nőt szerethet. Igaz azt is titokban, mocskosan, egy kibelezett disznón fekve. A halála sem volt különb, hiszen közvetlen közelről egy fejlövéssel végzik ki a hadnagy. Mit lehet erre mondani? Az önkielégítés talán a csillagokba emel egy pillanatra, és szabaddá tesz. De ez lenne a boldogsághoz vezető út?
Vendel szeretője a hadnagy felesége volt. A férfi halálakor szüli meg közös gyereküket Balatony Kálmánt. (Trócsányi Gergő) A malacfarokkal születet Kálmánka, nagy karriert fut be. Nemzetközi zabáló versenyek sztárja, akinek kijut a sikerek és kudarc egyaránt. Házasságot köt a magyar evőbajnok nővel, és megszületik a következő generációt képviselő Lajoska.
Kálmán célja az volt, hogy felfalja a világot. No és hova jutott? A több száz kilós férfit elhagyja felesége, magára marad a macskáival és csenevész fiával. Ez hát a boldogság?
Lajoska (Marc Bischoff) nem igazán evőbajnok fajta. Tipikusan az a férfi, akit elfúj a szél egy nagyobb viharban. Preparátorként dolgozik. A magánélete csőd, barátnő nélkül, apja rabszolgájaként éli az életét. Minden nap vesz 30 kg margarint és csokit. Az apjának kell, aki a macskákat edzi. Unalmas életébe csak az hoz változást, mikor a kiszabadult macskák megeszik az apját. Ekkor kitömi a férfit. Kipreparál egy embriót,(mutatós kis kulcstartó válik belőle), és azt hinné az ember, minden megy a maga útján tovább. Megpróbál emberi kapcsolatokat keresni és meg találni a boldogságát. Ehelyett egy gépezet segítségével saját magát preparálja ki.
A végeredmény pedig? Egy Kitömött apa szobra a múzeumban, mellette pedig Lajoska torzója.
Mit lehetne még mondani? A hallhatatlanság keresése halálos feladat. De talán legalább ő, megtalálta a boldogságát.
Pálfi Lajos Parti Nagy Lajos leismertebb novelláit adaptálta. Eddig azt hitték, hogy nem lehet ezeket a sorokat filmen veszteség nélkül visszaadni. Nos, tévedtek. Irónia, gúny és ösztön süt a képekből.
Sperma, nyál és vér. A testnedvek vezetnek végig a részeken, és kötik össze a különböző világokat. Talán éppen azt vágva az ember arcába, hogy mennyire egyformák vagyunk. Mert mindenki boldog akar lenni…
FEDŐNEVE: PIPŐ
2007 június 14. | Szerző: katha
FEDŐNEVE: PIPŐ (2007)
(Happily N’Ever After)
Színes, szinkronizált amerikai animációs vígjáték, 85 perc
Rendező: Paul Bolger, Yvette Kaplan
Szereplők:
Sarah Michelle Gellar (Pipő hangja)
Wallace Shawn (Munk hangja)
Andy Dick (Mambo hangja)
George Carlin (Nagy varázsló hangja)
Sigourney Weaver (Frieda hangja)
Freddie Prinze Jr. (Rick hangja)
A sorsunk, előre meg van írva, szép, rendezett sorokban, mívesen megmunkált betűkkel lett lejegyezve a Nagy Könyvbe. Lehet, hogy ez a mondat, az emberiség legnagyobb közhelye, mégis milliók hisznek benne. Még a mesehősök is.
Ártatlan szüzek, szépséges, ámde sanyarú sorsú leányok, királyok, daliás hercegek ugyan úgy, mint a gonosz boszorkányok, ármánykodó törpék, vagy a buta trollok, no és persze az örökké éhes farkasokat sem szabad kihagyni a felsorolásból.
Az élet nagy körforgásában mindenkinek meg van a maga helye, és mindenki teszi a dolgát. Nem kérdez, nem lázad, csak él a saját történetében. Senkiben sem merül fel a gondolat, hogy lehetne másként is, alakulhatna máshogy is az élete. Ismerős gondolatok ugye?
Így van ezzel Hamipőke és kis családja is. Robotol szegény, a két bűn ronda testvére szekálja, a gonosz mostohája pedig néha- néha az életére tör. Szóval zajlik a megszokott kis élete. De nézzük csak, miből is áll egy napja?
Rick a mosogatófiú (aki mellesleg halálosan szerelmes Pipőbe) átadja a meghívókat a királyfi báljára. A család lázas készülődésbe kezd, de közben kiderül, hogy a szegény kis árvának kegyetlen sok a melója aznapra. Ha végez, mehet táncolni. Így szól a mostoha döntése.
Pipő mit tehet, a házat súrolja, rakott krumplit süt, és fürdeti a macskát. Természetesen megjelenik a kissé szórakozott (no jó ez enyhe kifejezés: mert buggyant szegény) Tündér Keresztanya és tökké változtatja a lányt. No nem kell megijedni! Csak egyszer lesz kerti növény a lánykából.
Míg Pipő készülődik, a Mostoha a várhoz érkezve meghallja, hogy a Meseország Varázslójának két segédje a varázsgömbön vitatkozik. Az egyik takarítani akar, míg a másik egy kis izgalmat, míg a Varázsló a szabiját tölti a Skót Felföldön.
A döntése azt hiszem egyértelmű. Tűsarkú cipőjében a toronyba siet és átveszi a hatalmat. Mi mást tehetne? Hiszen ő a Gonosz Mostoha. Akiről kiderül, hogy minden idők legszexisebb asszonya. Tökéletes alak, darázsderék, háremhölgyekre jellemző csípőmozgás és kortalanság. Hmmm… kell ennél több egy nőnek? (A Mostoha eredeti hangját egyébként Sigourney Weaver adja)
Szóval, a nap nagy része még hátra van, de Hamupipőke és barátai máris nagy bajban vannak. Frieda, a Mostoha rájuk szabadítja Meseország összes gonoszát.
Kitalálhatjuk mi a folytatás. Pipő a Királyfitól vár segítséget. A kis Drága ugyan is még nem tudja, hogy választott hőse csupán egy nyálas, kétbalkezes izomagyú fickó, aki a Királyfik Kézikönyvéből lesi el a tudnivalóit.
De mit lehet tenni, hiszen a műsornak mennie kell tovább?! A lányka Rickkel, és a két kis segéddel az oldalán szembeszáll a Mostohával. Szerencsére váratlan segítséget kap a Hét Törpétől, akikről kiderül, hogy a bányászat mellett a szabadidejüket harci fegyverek készítésével és kommandósdival töltik.
Hát igen… Szép kis nap nem igaz? A végkifejletet nem árulom el azért sem.
De azt megsúgom, hogy Hamupipőke felnő, leveti kislányos, és valljuk be naiv álmait, mindezt azért, hogy végre boldogan élhessen, míg meg nem hal.
Hiszen minden jó, ha a vége jó, főleg akkor, ha újszerű és mosolyogató karakterek, és vagány zene kíséri a Meseországba betérőket.
Casshern
2007 június 9. | Szerző: katha
(Casshern 2004)
sci-fi, akció
Rendezte: Kazuaki Kiriya
Szereplők: Yusuke Iseya, Kumiko Aso, Akira Terao, Kanako Higuchi, Fumiyo Kohinata, Hiroyuki Miyasako…
Casshern egy szuperhős, aki már több mint 30 éve uralja a japán anime világát.
A rendező Kazuaki Kiriya gondolt egy merészet, és filmre álmodta a mese világát. A végeredmény? Nos… a vélemények eléggé szélsőségesek. Vannak, akik a 2004-es év legjobb sci-fi-jét látják benne, – nem véletlen, hogy a japán Mártix-nak is nevezik, de vannak olyanok, akik minden idők legrosszabb 188 alkotása közé sorolják a filmet.
Esti programnak szántam a filmet, gondoltam egy családi mozizás nem árthat. De meglepődve vettem tudomásul, hogy az első 40 perc után már csak egyedül kuporogok a TV előtt. Ekkor már úgy voltam vele, hogy ha másért nem, becsületből csak azért is végig nézem.
A történet kusza, több szálon futó, és igen csak oda kell figyelni, ha mindent érteni szeretne az ember fia vagy lánya.
A XXI. század elején háború dúl ember és ember közt. A tudósok, csodapáncélok, egyre pusztítóbb fegyverek és gépezetek megalkotásán dolgoznak. Egy biológus azonban sejt regenerálódást kutatja. A feleségét akar így segíteni, aki szinte teljesen megvakult. A professzor egy kihalt népcsoport őssejtjeivel dolgozik. Ezek a neosejtek képesek regenerálódni, újra növeszteni az elhalt szövetet. Így nem meglepő, hogy a kormány támogatja ígéretesnek tűnő kísérleteket. A férfi és gyereke közt mély ellentét feszül. Míg az apa ellenzi a háborút, a fiú kötelességének érzi a haza szolgálatát.
A laborban egy baleset következtében a kutatáshoz használt testrészekben aktivizálódnak a neosejtek, és testekké kapcsolódnak össze. Ugyan ekkor szállítják haza a csatatéren elhunyt fiú testét, akinek a lelke ott bolyong anyja és felesége körül. Míg az új faj egyedeit egy kormányosztag halomra gyilkolja, addig az apa a neosejtekkel telt medencébe mártja halott fiát, aki ettől újjá születik.
A történet lassan tovább bonyolódik. Az új faj elmenekül- magukkal viszik a professzor feleségét, és megerősödve úgy döntenek kiirtják az emberiséget.
A fiút felesége és annak apja menti ki a lerombolt laborból. A férfi mellesleg biopáncélok fejlesztésével foglalkozik. A neosejteknek köszönhetően az újjászületett férfi teste állandóan növekszik. Ezt csak egy bioruha tudja féken tartani. Nem elhanyagolható tény, hogy a ruha és a sejtek szuperképességeket kölcsönöz neki.
A háború a neo sapiensek és az emberek közt gigantikus méreteket ölt, amiben a szuperharcos kulcsszerepet kap, és természetesen fény derül az igazságra is.
A fiatal rendező elsősorban videoclipeket készített eddig. Most is ezt tette. A film egy gigantikus vieoclip, tele színnel, fénnyel és speciális efekttel. A határt múlt, jelen, és jövő közt elmosta, ugyan úgy ahogy a valóság és az anime látványvilága közt. Be kell vallani fergetegesen ért hozzá.
A zene pedig szól, kitöltve a hézagokat, kárpótolva mindenért.
A 23-as szám
2007 május 16. | Szerző: katha
(The Number 23)
Szines, feliratos dráma (2007)
rendező: Joel Schumacher
szereplő(k):
Jim Carrey (Walter Sparrow/Fingerling)
Virginia Madsen (Agatha Sparrow/Fabrizia)
Logan Lerman (Robin Sparrow)
Danny Huston (Isaac French/Dr. Miles Phoenix)
Michelle Arthur (Sybil)
23: A latin ábécé 23 alapbetűből áll. Euklidész geometriájának 23 alapszabálya van. A 23 az első olyan kétjegyű prímszám, melynek mindkét számjegye szintén prímszám. 23 másodperc alatt járja a be a testet a vér. 23 pár kromoszómát öröklünk
Ezek a tények. Egy szám, amely ott van mindenütt, egy szám, amely egyszerre hordozza magában az állandóságot, és változást. Egy szám, amelynek általában nem tulajdonítunk jelentőséget, vagy nem is ismerjük a fontosságát és szimbolikáját.
Így van ezzel Walter Sparrow, (Jim Carrey) is. Walter sintér és egyhangúnak tűnő élete ellenére boldog. Gyönyörű feleség, gyerek, nyugodt otthon. Kell-e ennél több?
Talán igen. Talán néhány apróság hiányzik az életéből. Mi is? Egy kóbor kutya, egy harapás. Egy lekésett randevú, és egy vörös könyv.
Walter beletemetkezik a könyvbe, és szép lassan azonosul a történet főszereplőjével Fingerlinggel, aki megszállottan kutatja a 23-as szám rejtélyét. Sparrow boldog ember, Fingerling gyilkos.
Két élet, két valóság. Hogy mi a közös bennük? Van -e egyáltalán valami közös bennük? Azt hinné az ember, hogy nincs. Vagy csak egy szám, és az őrület.
A film egy misztikus thriller. Jim Carrey, a gumiarcú, elsősorban komédiáiról ismert színész. Bátor és mesteri gondolat volt rá osztani a főszerepet.
A díszlet, a szereplők kinézete, a sok vér, domináns színek használata, a halál állandó jelenléte, a megfoghatatlan és az ismeretlen iránti kíváncsiság ébrentartása, és persze az állandó feszültség fenntartása mind- mind olyan kellék, amely eladhatóvá teszi az alkotást.
De minden igyekezet ellenére, valami hiányzik. Az a töltet, ami az arcomba kiállja: Hé! Jobb, ha résen vagy, mert veled is megtörténhet mindez! A te életedben is ott a szám, és résen van, hogy behálózzon és megmutassa milyen is az őrület…
Ördögűzés Emily Rose üdvéért
2007 április 30. | Szerző: katha
(The Exorcism of Emily Rose)
színes amerikai dráma, horror, 119 perc, 2005
rendező: Scott Derrickson
forgatókönyvíró: Paul Harris Boardman, Scott Derrickson
zeneszerző: Christopher Young
operatőr: Tom Stern
szereplők:
Jennifer Carpenter (Emily Rose)
Tom Wilkinson (Moore atya)
Laura Linney (Erin Bruner)
Campbell Scott (Ethan Thomas)
Colm Feore (Karl Gunderson)
Shohreh Aghdashloo (Dr. Adani)
“Az exorcizmus (ördögűzés) egy ősi, sajátos imádság, amit az egyház a gonosz hatalma ellen használ.” A Katolikus Egyház Katekizmusa” (1673.) kifejti, hogy az “ördögűzés a gonoszlelkek kiűzését célozza, vagy a megszállottságtól akar megszabadítani, és ezt Jézus lelki hatalmával teszi, ami ő az Egyházra bízott”.
Nehéz egy olyan filmről írni, ami ennyire megérintett és megdöbbentett. Ilyenkor általában csak hümmögök, és képtelen vagyok épkézláb mondatokat kipréselni magamból. „Csak” belül érzem, hogy feszítenek az érzések. Most sincs másképp.
A film nem mai darab. 2005-ben került a hazai mozikba, mára pedig szinte nincs olyan otthon, ahol nem szerepel a dvd gyűjteményben. Nem csodálom. Véleményem szerint ez egy örök darab. Nem klasszikus, de van mondanivalója. Olyan kapsz egy pofont, hogy legyen min gondolkodnod egy darabig, típusú alkotás.
A tartalom a megszokott ördögűzős filmekre jellemző. A 19 éves Emily Rose ( Jennifer Carpenter) éli a fiatalok megszokott életét. A városba kerül főiskolára, ahol egy éjjel a kollégiumi szobájában megszállja maga az ördög. A lány fizikai fájdalma és a félelem egyértelművé teszi számára, hogy megszállta őt az ördög. Itt nem elhanyagolható tény, hogy a lány hithű katolikus. Éppen ezért nem meglepő, hogy segítséget Moore atyától ( Tom Wilkinson) a családja lelkészétől kér. Közben Emily kórházba kerül, ahol az orvosok epilepsziát és mentális zavarokat állapítanak meg, és ezek szerint kezelik, így legfőképp teli tömik gyógyszerekkel. De semmi sem bizonyul hatásosnak. Az egyház nem mindennapi tettként, elismeri a megszállottság tényét, és engedélyezi az ördögűzést.
Eddig a sablon. Hogy miért újszerű a film? Mert, a rendező Scott Derrickson, aki mellesleg a horrorfilmek mestere, a visszatekintés, a visszaemlékezés technikáját választotta. Tehát a film, a végén kezdődik, kinyúl ezerfelé, hogy visszatérhessen a kezdetekhez. Így a tárgyalás során a szereplők emlékeiből rakhatjuk össze a történetet. Mert ugye a XX. században nem hallhat meg senki, és nem követhet el senki semmit, bűntelenül. Így mivel a megszálló Berzebúbot nem tudták, az exorcizmust (ördögűzést) végző papot állították bíróság elé gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával.
Miért más vagy több ez az alkotás? A forradalmiság lényege, azon túl, hogy a dráma a szemünk láttára zajlik, az, hogy nem lehet azonnal és egyértelmű következtetéseket levonni. Hiszen a szereplők véleménye és hozzáállása percről percre változik és alakul. A befejezés pedig nem ad feloldozást. Úgy sétálunk ki a moziból, hogy attól a bizonyos pofontól sokáig ég még az arcunk.
A vizuális effektusok, a látvány a smink megtervezése körültekintő munka eredménye. Óvatosan lépked a valóság és a misztikum határán, szerencsére megtartva a két világ közti egyensúlyt. Technikai újdonság a filmben, hogy úgynevezett követéses sminket (3D-s technika) használnak a megszokott protézises helyett.
A filmet úgy hirdették, hogy megtörtént események alapján nyugszik. De nem derül ki, hogy mik ezek az események.
A rendező és stábja nem hazudott. 1976-ban egy német egyetemista lány, Anna Leise epileptikus neurózisban szenvedett. De sem az orvosok, sem az egyház nem tudott semmiféle hatásos gyógymódot kieszelni. Ami tény, és igencsak figyelemre méltó az a hangfelvétel, amin a lány természetellenesen mélyen és hangosan ordibál ismeretlen nyelven. A szakértői vizsgálatok szerint halott nyelveken szól. Sokak szerint ez csak az epilepszia ”mellékterméke” De ne felejtkezzünk meg arról, hogy a roham alatt a beteg jóformán levegőt venni sem tud, nem hogy összefüggően és értelmesen beszélni.
Ezek lennének hát a tények. Ez lenne Emily Rose története. Hogy igaz-e? Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy érdemes végig gondolni az üzenete lényegét.
örömködés mert dobozom lesz!
2007 április 22. | Szerző: katha
Megint egy kis kitérő, mert örömködök :o))
A blogom felkerült a NlCafe főoldalára. A szórakozzunk rovatban.
Igaz egyelőre csak ennyi jelenik meg
Tipp: Még több filmkritikát olvashatsz a Nők Lapja Cafe Így látom én a filmeket c. blogjában »
De hamarosan kapok egy önálló kis dobozkát!
Szóval ennek most nagyon örülök!
Köszönöm nektek a figyelmet!
LÁNY A VÍZBEN
2007 április 22. | Szerző: katha
(Lady in the Water) (2006)
Színes, amerikai misztikus thriller, 110 perc
Szereplők: Paul Giamatti,
Bryce Dallas Howard,
Freddy Rodriguez,
Jeffrey Wright,
Bob Balaban
Rendező: M. Night Shyamalan
– Anyu milyen volt a film?
– Gyönyörű!
– Miért?
– Mert megtanít újra hinni a mesékben.
Te milyennek képzelsz el egy tündért, vagy egy sellőt? Te milyennek látsz egy hőst?
Íme a válaszok:
Egy sellő meseszép, szeplőtelen szűz típus, szelíd mosollyal, igéző tekintettel és olyan bomba testel, hogy a topp modellnek is csorog a nyála az irigységtől.
A hős persze jóképű, reklám mosollyal, tökéletesre formált testtel, és persze hibátlan jellemmel. Sosem fél semmitől, mindenben élen jár, és természetesen az összes nő a lábai előtt hever.
Ez lenne a valóság, és ha az, ugyan kié? Ki látja ilyennek őket? Szerintem mi, felnőttek.
Erre itt ez a film, M. Night Shyamalan legellentmondásosabb alkotása.
Megjelenik a hős, aki köpcös, kopaszodó, ráadásul nincsenek szuper képességei. Cleveland Heep (Paul Giamatti) ugyan is egy egyszerű, magányosan élő gondnok, hibákkal és titkokkal. Kiment a ház medencéjéből egy Story nevű nőt (Bryce Dallas Howard), aki nem éppen díva típus, nincs igéző teste és bájoló mosolya. De egy sellő. A medence alatti járatokban él, és azért jött, hogy megkeresse, és ihletett adjon egy embernek, hogy megírjon egy könyvet., ami majdan az emberiség egyik iránymutató alkotása lesz.
A ház lakói összefognak, közösen próbálják megfejteni a talányt. Mindenki a maga módján. De a kutatás nem olyan egyszerű. Mert megjelenik a fő gonosz, aki nem más, mint egy fűszörny, Azzal a feladattal, hogy elkapja Storyt, így akadályozva meg, hogy hazatérhessen.
A feladat természetesen összefogja a közösséget. Mindannyiuknak magukba kell néznie, és szembenézni saját félelmeikkel és vágyaikkal.
Nos, íme a mese, amiről mindenkinek van véleménye. Végletes és vitatható.
Az egyik oldal szerint a rendező (akinek a nevét: A falu, a Sebezhetetlen és a Hatodik érzék című filmek fémjelzik) legrosszabb alkotása. Nem csoda, ha Aranymálna díjjal jutalmazták 2006-ban.
A másik véglet szerint, pedig M. Night Shyamalan legmerészebb, és legemberibb alkotását ismerhettük meg.
És mi mit tehetünk? Úgy gondolom, talán ideje magunkba nézni, és felfedezni újra a mesékbe vetett hitünket, és elfogadni azt, hogy az átlag ember is lehet hős.
Mert hősökre minden kornak szüksége van….
VOLVER
2007 április 18. | Szerző: katha
Volver (2006)
Színes, feliratos spanyol vígjáték, 120 perc
Szereplők: Penélope Cruz, Carmen Maura, Lola Duenas, Blanca Portillo, Yohana Cobo, Chus Lampreave, Antonio de la Torre, Carlos Blanco, María Isabel Díaz
Rendező: Pedro Almodóvar
„Soha nem tudtam elfogadni a halált, vagy megérteni. Most először érzem, hogy képes vagyok félelem nélkül gondolni rá, bár továbbra se tudom sem elfogadni, sem megérteni. Kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy a halál jelen van.” (Pedro Almodovar)
Egy film az asszonyokról. E kijelentés után, ha valaki egy rózsaszín felhőbe burkolt, csöpögős lánytörténetre számít, vagy egy feminista agitációs műre az téved! Nem is akár mekkorát! Ez a film, a túlélés filmje.
Napjaink Madridjában járunk, ahol Raimunda, (Penélope Cruz) lányával és férjével él. Az asszony és nővére az illegális hajvágásból élő Sole (Lola Dueńas ), La Mancha-i kis városból származik, ahová rendszeresen hazatérnek szüleik sírját gondozni, és rokonaikat látogatni.
Egy napon aztán Paula, a nagynénjük meghal. Annak ellenére, hogy Raimunda nagyon szerette az asszonyt, nem térhet haza a temetésre, mivel éttermi vállalkozásba fogott, és mellesleg férje hulláját kell eltüntetnie, akit a lánya szúrt le, mivel az, szexuálisan bántalmazni akarta őt. 
Sole elutazik a temetésre, ahonnan anyja szellemével tér haza. Magához veszi, levágja a haját, befesti és munkát ad neki. Természetesen mindezt nagy titokban. De ahogy lenni szokott, a legjobban titkolt dolgok hamar kiderülnek. Ebben a történetben sincs másként.
Nos, a családi szennyes immár kiteregetve, nagy sírások és felismerések közepette fény derül az igazságra, a múlt eseményei pedig más megvilágításba kerülnek.
Azzal kezdtem az ajánlómat, hogy ez a film az asszonyokról szól. De ez a meghatározás, így nem teljes. Hiszen itt nem csak az asszonyok helytállásáról van szó, hanem a halálról is. Ami hozzátartozik a mindennapi élethez. Csak szeretjük ezt elfelejteni, ugyan, úgy ahogy azt is, hogy a család szerepe, és összetartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljesebb életet élhessünk.
Ha a Volver műfaját definiálnom kellene, azt mondanám szappanopera. Ennek ellenére különleges, és nem csak azért, mert tartalmas és sok filmmel ellentétben értéket, üzenetet is hordoz magában, hanem azért is mert ez a film, a rendező, Pedro Almodovar személyes vallomása. Hiszen a cím (Visszatérés) nem csak a filmbeli eseményekre utal, hanem Almodóvar visszatérését saját gyökereihez, és azokhoz a kollégáihoz, akikkel már korábban is dolgozott együtt.
.
Végtelen történet
2007 április 14. | Szerző: katha
(Die Unendliche Geschichte)
színes magyarul beszélő NSZK-amerikai fantasztikus kalandfilm, 94 perc, 1984
rendező: Wolfgang Petersen
író: Michael Ende
forgatókönyvíró: Wolfgang Petersen , Hermann Weigel
szereplő(k):
Barret Oliver (Bastian)
Noah Hathaway (Atreju)
Moses Gunn (Cairon)
Patricia Hayes (Urgl)
Sydney Bromley (Engywook)
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik az a film, ami a legnagyobb hatással volt rám, nos a Végtelen történet, lenne a válaszom.
A film alapjául szolgáló, azonos című meseregényt Michael Ende írta 1979-ben. A könyv, többek közt elnyerte az Ezüst Íróvessző díjat is.
A filmet 1984-ben mutatták be hazánkban. Elsöprő sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 20 év elteltével is rendszeresen fel-feltűnik a mozik, illetve a TV műsorán.
12 évesen varázsolt el először a történet. Emlékszem, csak ültem és megbabonázva figyeltem a vásznat. Nem érdekelt, hogy milyen kopottak a falak, (bár a sötétben ki látta azt?), vagy, hogy állott a szag és kényelmetlen a szék. Talán ez csak belemagyarázás, így felnőtt fejjel. Biztos vagyok benne, hogy akkor fel sem merültek bennem ilyen gondolatok. De sok más igen.
Aztán egyszer anyukám haza állított két jeggyel. Elvitt a Bem moziba. Azt sem tudtam, mire ülünk be. Lement a Híradó, majd megszólalt a zene, és megjelentek az első képek. Én meg hirtelen elfelejtettem még levegőt venni is. Azt hiszem azt az érzést, sosem fogom elfelejteni. Mintha a saját képzeletem kelt volna életre, és tudtom nélkül a vászonra kerültek! Azóta sem éreztem ehhez foghatót.
Tátott szájjal bámultam a megjelenő fantázia lényeket, és azt kívántam bár sose lenne vége! Magamban sürgettem Bastiant, hogy olvasson tovább és tovább, lovagoltam Atreyu-val és a lovával Artax-szal, és hangosan bőgtem, mikor hagyta, hogy elnyelje a Bánat mocsara. Rajongtam Kőfalóért, jókat nevetgéltem a bumfordi lábujjain, és csak sóhajtoztam, mikor megjelent és felemelkedett a levegőbe a szerencse sárkány Falkor. Mindenkinek kijár egy ilyen lény, aki tud álmodni! Szóval, a szó szoros értelmében együtt éltem a filmmel. Aggódtam a gyermek királynőért, jaj Istenem de szívesen adtam volna neki új nevet!
A versenycsiga és a Manója, vagy Morla a fiatalságra allergiás teknős, a különlegesebbnél különlegesebb lények mind -mind beléivódtak. Akkor, ott láttam először ilyen lényeket. Csoda-e, hogy rajongó lettem?
Nagy lelkesedésemben elfelejtettem a tartalmat elmondani. Egy kisfiú Bastian egy könyvesboltba menekül osztálytársai elől. Itt akad a kezébe a Végtelen történet. Olvasni kezd, persze éjjel nappal, ágyban, iskolában, padláson, és észrevétlenül a mese részévé válik. A meséé, mi arról szól, hogy Fantázia ország haldoklik. Elpusztítja őt a nagy és gonosz Semmi. A hercegnő elküldi Atreyu-t, hogy keresse meg azt a gyereket, aki új nevet ad neki. Kaland hátán kaland, varázslatos lények és helyek vonulnak fel szép sorban. Nevetés, izgalom és könnyek. Ez hát a film röviden.
Talán nincs is olyan, aki nem látta a Végtelen történetet, vagy nem olvasta a könyvet.
Ja, és ha valakinek a kezébe akad egy könyv, rajta egy varázsfonat, az úgy kezdje olvasni, hogy ne feledje el, ami fonaton ál: “Tedd azt, amit akarsz”,
Végezetül, pedig íme néhány szereplő és a Végtelen történet betétdala (katt a szövegre)
Zárójelben jegyezném meg az előadó gyerekkorom nagy szerelme Limalh a Kajagoogoo együttes frontembere
Állandó dobozka- Örömködés
2007 június 18. | Szerző: katha
Éljen éljen éljen!
Örömmel tudatom veletek, hogy a Net Cafe Szórakozzunk rovatában állandó dobozkát kaptam. Köszönöm Mindenkinek aki eddig kíváncsi volt rám!
Oldal ajánlása emailben
X