A másik én
2008 április 11. | Szerző: katha |
(The Brave One)
feliratos amerikai-ausztrál akciófilm, 122 perc, 2007

Rendező: Neil Jordan
Forgatókönyvíró: Cynthia Mort, Bruce A. Taylor, Roderick Taylor
Zeneszerző: Dario Marianelli
Operatőr: Philippe Rousselot
Producer: Susan Downey, Joel Silver
Jodie Foster (Erica Bain)
Terrence Howard (Mercer nyomozó)
Nicky Katt (Vitale nyomozó)
Naveen Andrews (David Kirmani)
Mary Steenburgen (Carol)
Jane Adams (Nicole)
Ivo Velon (James)
Zoe Kravitz (Chloe)
Victor Colicchio (Cutler)
Díj:
Golden Globe díj (2008) – Legjobb színésznő – drámai kategória jelölés:
Jodie Foster
Napokkal ezelőtt láttam a filmet, de középszerűsége ellenére még mindig itt motoszkál bennem. A gondolatisága vibrál fel időről –időre, és megkérdezi: te megtennéd, mondd, te mit tennél? Neked megremegne a kezed?
Erica Bain
(Jodie Foster)
New York városában éli szinte tökéletes (vagy inkább átlagos?) életét. Népszerű rádióműsort vezet, és ami a lényeg, éppen az esküvőjére készül. Olyan minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De egy nap jönnek a csúnya, rossz bácsik és kutyasétáltatás közben félholtra verik őt és a vőlegényét.
Erica 3 hét kóma után felébred, és rá kell döbbenie, hogy vőlegénye eddigi életüket magával vitte a sírba. Egyedül maradt. A város más lett, mert New York megmutatta az igazi arcát. A szívének kedves helyek most fenyegetőek, a rohanó emberek pedig mind mind ellenséggé lettek. A riporter önnön gyengeségén nevet a város. Erica végül úgy új életet kezd. Fegyvert vásárol, és önbíráskodásba- igazságosztásba (vagy lehet, hogy csak egyszerűen ámokfutásba?) kezd. A második gyilkosság után azt hinné az ember, hogy lelő bárkit, aki ákár rosszul is néz rá.
Természetesen megjelenik A jófiú.
Mercer nyomozó (Terrence Howard)
aki bulldogként jár a gyilkos nyomában. Persze megmutatkozik a szinte tökéletes jelleme, brilliáns szimata és empátiája. Erica riportot készít a nyomozóval, és szép lassan összebarátkoznak. (Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem estek ruhátszaggatva egymásnak)
Ugye azt mondanom sem kell, hogy a végén Erica bosszút áll vőlegénye gyilkosain, és a nyomozó szemet huny a tettei felett.
Ennyi lenne a film. Ahogy már írtam: középszerű, mégis van benne valami plussz. A vélemények rőssen megoszlanak. Van aki szerint Foster legjobb alakítását láttuk, van aki szerint ugyan arra a babára húzták rá a 216-dik bugyit megint. Én sem tudom egyértelműen kijelenteni azt, hogy jó vagy rossz amit láttam. Az egészen érezhető volt a Taxisoffőr feeling, és az adj egy nő kezébe fegyvert és nézzük meg, hogy mit csinál gondolata. Nem éreztem úgy, hogy a „történések” jól le vannak vezetve, inkább elővették a sablonokat és ráhúzták mindenre. Pl: éjjel a metrón. Erica lelövi a két férfit és elsétál. Egy teremtett lélek sem járt arra- természetesen? Vagy a prostikat futtató genszterek mióta járnak egymaguk? … és még sorolhatnám. A másik dolog, ami nagyon kellemetlen érzést hagyott magaután, az az, hogy egy törékeny nő a világ egyik legveszélyesebb városában egy fegyverrel a kezében máris Rambóvá vállik. Az egész film azt sugallja- sajnos-, hogy ha fegyvered van bármit megtehetsz, nem les rád veszély, nem érhet baj. Ez elég nagy gáz nem?
No de ennyi negatívum után lássuk a pozitívumnokat, melyek arra késztetnek, hogy azt mondjam: igen is érdemes megnézni a „The Brave One”-t!
Azt írtam a cselekmény nincs túl jól kifejtve, elnagyolt és sablonos. Nem úgy a jellemábrázolás! A vágásnak köszönhetően minden egyes jelenet külön külön kis filmet foglal magába, külön életet él. Erica személyiség változása tökéletesen kidolgozott, lépésről lépésre végigkövethető, hogyan jut el az elkeseredéstől a gyilkolásig. Megdöbbentően realisztikus és egyszerű. Van még két jelenet, ami nálam úgymond viszi a pálmát.:
– Az egyik az, mikor a nyomozó kéri a volt feleségét-, akibe természetesen halálosan szerelmes még mindig- , hogy segítsen elkapni egy olyan bűnözőt, akit évek óta követ, és aki miatt most egy gyerek van veszélyben. A nő megtagadja a segítséget, és közli, ha segítene, akkor is csak pénzért tenné. Ilyenkor a sablonokban elmengy a hős egy kocsmába és valaki vállán sírva félholtra issza magát, vagy halomra lő néhány rosszarcú fickót. Itt viszont Mercel hazamegy, és egy üveg pia társaságában elégeti az exe összes fényképét. Igen! Ez az! A helyzetet étszagúvá tették, és ez nagyon bejött!
– A másik jelenetben éppen Erica összevert testét szabadítják ki az orvosok a ruháiból. Minden egyes mozdulatot összepárosították a lány emlékeiben élő szeretkezések képével. Tökéletes összhangot teremtve jelen és múlt között. Gyönyörű jelenetek!
Végezetül szeretnbém kiemelni a főcímdalt.
Sarah McLachlan: Answer című dala szól. Összhangot teremtve az emberi érzések, a film és a néznő közt.








Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: