Végtelen történet

2007 április 14. | Szerző: katha |

(Die Unendliche Geschichte)

színes magyarul beszélő NSZK-amerikai fantasztikus kalandfilm, 94 perc, 1984

rendező:  Wolfgang Petersen                                                                  
író:  Michael Ende
forgatókönyvíró:  Wolfgang Petersen , Hermann Weigel

szereplő(k):
Barret Oliver (Bastian)
Noah Hathaway (Atreju)
Moses Gunn (Cairon)
Patricia Hayes (Urgl)
Sydney Bromley (Engywook)

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik az a film, ami a legnagyobb hatással volt rám, nos a Végtelen történet, lenne a válaszom.

A film alapjául szolgáló, azonos című meseregényt Michael Ende írta 1979-ben. A könyv, többek közt elnyerte az Ezüst Íróvessző díjat is.

            A filmet 1984-ben mutatták be hazánkban. Elsöprő sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 20 év elteltével is rendszeresen fel-feltűnik a mozik, illetve a TV műsorán.

            12 évesen varázsolt el először a történet. Emlékszem, csak ültem és megbabonázva figyeltem a vásznat. Nem érdekelt, hogy milyen kopottak a falak, (bár a sötétben ki látta azt?), vagy, hogy állott a szag és kényelmetlen a szék. Talán ez csak belemagyarázás, így felnőtt fejjel. Biztos vagyok benne, hogy akkor fel sem merültek bennem ilyen gondolatok. De sok más igen.

Tudni kell rólam, hogy (mint minden gyerek) fantázia világban éltem, nálam manók laktak a szekrényben, és a Holdra utaztam játszani minden áldott nap. Annak ellenére, hogy gyerek voltam, nagyon is jól tudtam, hogy mind ez, a képzeletem műve.

            Aztán egyszer anyukám haza állított két jeggyel. Elvitt a Bem moziba. Azt sem tudtam, mire ülünk be. Lement a Híradó, majd megszólalt a zene, és megjelentek az első képek. Én meg hirtelen elfelejtettem még levegőt venni is. Azt hiszem azt az érzést, sosem fogom elfelejteni. Mintha a saját képzeletem kelt volna életre, és tudtom nélkül a vászonra kerültek! Azóta sem éreztem ehhez foghatót.

Tátott szájjal bámultam a megjelenő fantázia lényeket, és azt kívántam bár sose lenne vége! Magamban sürgettem Bastiant, hogy olvasson tovább és tovább, lovagoltam Atreyu-val és a lovával Artax-szal, és hangosan bőgtem, mikor hagyta, hogy elnyelje a Bánat mocsara. Rajongtam Kőfalóért, jókat nevetgéltem a bumfordi lábujjain, és csak sóhajtoztam, mikor megjelent és felemelkedett a levegőbe a szerencse sárkány Falkor. Mindenkinek kijár egy ilyen lény, aki tud álmodni! Szóval, a szó szoros értelmében együtt éltem a filmmel. Aggódtam a gyermek királynőért, jaj Istenem de szívesen adtam volna neki új nevet!

          A versenycsiga és a Manója, vagy Morla a fiatalságra allergiás teknős, a különlegesebbnél különlegesebb lények mind -mind beléivódtak. Akkor, ott láttam először ilyen lényeket. Csoda-e, hogy rajongó lettem?

         Azt hiszem, meg kell még említenem egy szereplőt. A gonosz farkast. A szerepe meghatározó, hiszen ő maga a fő gonosz. Végigüldözi Fantázia országon hőseinket, nem egyéb céllal, mint, hogy felfalja őket. Kimondja azokat a szavakat, amik minden világra és minden korra érvényesek. Álmodozás, fantázia nélkül meghalunk. Elpusztul a világ. Jó, jó, ezek nagy szavak. Annak ellenére, hogy 12 évesen azt hiszem fel sem fogtam az igazi jelentésük igazak. Hiszen ezért született ez a történet, hogy megtanuljunk újra álmodni. Megtanuljuk, hogy a gondolataink teremtenek, még akkor is, ha nem tudunk róla.

Nagy lelkesedésemben elfelejtettem a tartalmat elmondani. Egy kisfiú Bastian egy könyvesboltba menekül osztálytársai elől. Itt akad a kezébe a Végtelen történet. Olvasni kezd, persze éjjel nappal, ágyban, iskolában, padláson, és észrevétlenül a mese részévé válik. A meséé, mi arról szól, hogy Fantázia ország haldoklik. Elpusztítja őt a nagy és gonosz Semmi. A hercegnő elküldi Atreyu-t, hogy keresse meg azt a gyereket, aki új nevet ad neki. Kaland hátán kaland, varázslatos lények és helyek vonulnak fel szép sorban. Nevetés, izgalom és könnyek. Ez hát a film röviden.

 Talán nincs is olyan, aki nem látta a Végtelen történetet, vagy nem olvasta a könyvet.

Ja, és ha valakinek a kezébe akad egy könyv, rajta egy varázsfonat, az úgy kezdje olvasni, hogy ne feledje el, ami fonaton ál:  “Tedd azt, amit akarsz”,

            Végezetül, pedig íme néhány szereplő és a Végtelen történet betétdala (katt a szövegre)

Zárójelben jegyezném meg az előadó gyerekkorom nagy szerelme Limalh a Kajagoogoo együttes frontembere

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Címkék: nagy kedvencek