Legenda vagyok

2008 január 15. | Szerző: katha |

 (I Am Legend) 2007

rendező: Francis Lawrence
író: Richard Matheson
forgatókönyvíró: Mark Protosevich, Akiva Goldsman
zeneszerző: James Newton Howard
operatőr: Andrew Lesnie
producer: Akiva Goldsman, David Heyman, James Lassiter, Neal H. Moritz, Erwin Stoff
vágó: Wayne Wahrman

szereplők:
Will Smith (Neville)
Alice Braga (Anna)
Salli Richardson (Ginny)
Willow Smith (Marley)
Charlie Tahan (Ethan)
Dash Mihok

 

Órák óta itt ülök, és képtelen vagyok néhány értelmes mondatot összehozni. Már mindent leírtak erről a filmről. Kivesézték, lefikázták, mennyekbe emelték és agyon misztifikálták.

Kezdetben egy egyszerű thriller volt, most meg már egy post-apokaliptikus sci-fi csoda, paranoid dráma attitűdökkel. Természetesen fergeteges alakítással és kútmély mondandóval. Pedig csak egy újabb film, ami csalódást okozott.

Szeretem Will Smith játékát, szeretem az e fajta meghatározhatatlan kategóriájú filmeket. Az alakításért, a látványért, és persze értékelem azt is, ha van mondanivalója vagy legalább is összefüggő története annak, amit éppen nézek.

No, itt aztán van minden! Tömeg, halál, zombi, kutya, szarvas, tudós, mártír, kicsit szentfazék nő, tv előtt kuksoló gyerek, hadsereg, rohadtul kihalt város, elpusztult társadalom és elkeseredett küzdelem, és természetesen mindet átitat a soha nem adom fel feeling.

Bő másfél óra alatt megismerhetünk egy férfit, aki tudós és apa egyben. Csak sajna egy emberek által kifejlesztett és elszabadult vírus kiirtotta a családját és mellesleg még másik 5, 4 milliárd embert a Földön. A város romokban, a kihalt utcákon pedig, a mi kis hősünk egy szál maga bóklászik a kutyájával. Élelmet gyűjt, kölcsönzőbe jár, próbababákkal beszélget, szarvasra vadászik, és üzenetet küld az éterbe, remélve meghallja valaki. Aztán, mikor leszáll az est, visszavonul otthonába és a szinte atom biztos laboratóriumában az ellenszer után kutat.  

            Az éjszaka pedig megtelik élettel. Ami egy kicsit defektes, kicsit morbid, de mégis csak élet, nem igaz? A város utcáin a vírus fertőzés áldozatai sétálgatnak, szuper sebességgel falakra másznak, jönnek- mennek, kutyát nevelnek, és eltanulnak néhány trükköt Newill barátunktól.

            Az idő szép lassan telik, míg nem hősünk elveszti a kutyáját. Szegény most már tényleg egyedül marad, gondolnánk, de mielőtt búnak eresztenénk fejünk, megjelenik egy nő a fiával a semmiből, és közli, hogy van remény, mert Isten megsúgta neki. Csoda-e, ha az élő legendának felmegy az agyvize? Levezetés képen felmondja a fél Shrek-ket, összetör néhány tányért, és hogy minden klappoljon mártírhalált hal. A baj az, hogy fogalmam sincs, hogy minek… 

            Most azt kellene írnom, hogy nagyon elkeserít ez az egész, meg azt, hogy sajnálom. De felesleges. Adott volt egy szenzációs könyvalap, adva volt egy halom pénz, kitűnő stáblista és a technika ezer vívmánya. A végeredmény pedig? Középszerű.

Kár érte. Ha egy picit több időt szántak volna rá, ha egy picit jobban figyeltek volna, hatalmas filmet alkothattak volna.

De a volna az csak volna…

A legenda pedig? Az a legnagyobb baj vele, hogy mindig többet mond, mindig többet ígér, mint a valóság. Ez sem volt kivétel. De talán máskor, más által egyszer majd tovább él.