Evan a minden6ó

2007 augusztus 26. | Szerző: katha |

 

 

színes amerikai vígjáték

Szereplők:
Steve Carell (Evan Baxter)
Lauren Graham (Evan felesége)
Jimmy Bennett (Ryan Baxter)
Johnny Simmons (Dylan Baxter)
Morgan Freeman (Isten)

 

Rendezte: Tom Shadyac
forgatókönyvíró: Steve Koren, Mark O’Keefe, Robert Florsheim, Josh Stolberg, Steve Oedekerk
zeneszerző: John Debney
operatőr: Ian Baker
producer: Gary Barber, Roger Birnbaum, Michael Bostick
vágó: Scott Hill

           

                Egy hosszú és fárasztó nap után talán az egyik legjobb kikapcsolódási lehetőség ez a film. Nem kell folyamatosan a történet menetére koncentrálni, nem tépi az idegeket, nem kell sasolni, hogy ki kivel és miért meg mikor meg hogyan… Egyszerűen csak hátra kell dőlni, és minden különösebb erőfeszítés nélkül élvezni Evan életét.

            A történet maga egyszerű, a szereplők igazi egyéniségek, mégis megmaradnak csetlő- botló, kétkedő figuráknak. Tehát olyanok, mint én vagy bárki más. Nem önti el a nézőt az epe, hogy a főhős még akkor is tökéletes szépségű és jólfésült marad, ha a fél világ átgyalogolt a fején, és intellektusa az egeket veri magától értetődően éjjel fél 2-kor is, hulla fáradtan, nem repkednek és okádnak tüzet a mellékszereplők, és a szemükből sem árad planetáriumi lézer show. Ez már maga szimpatikus nem? Ugyan úgy, mint Evan Baxter (Steve Carell) a Jim Carry féle Minden6ó-ból megismert riporter.

            Hősünk rövid idő alatt szép kis karriert futott be –így igazolva, az amerikai álmot- tehát riporterből képviselővé nőtte ki magát. Új környék, új, bazi nagy ház, előkelő iroda, és a lélegzetét is leső apparát várja új életének első napján. Az ember azt gondolná, hogy a siker és a változás átformálja Evant magát is. De a szimpatikus hős, hű marad önmagához, a régi egyszerű kisemberhez. A napját, ő is akár a család többi tagja, imával zárja, és mi mást kérne, mint amit kampányában hirdet- és elvileg, hisz is- egy jobb világot, illetve segítséget a megteremtéséhez.

            No, itt felmerül a kérdés, tényleg meghallgatja-e imáink Isten, és igazán tudunk-e hinni imáinkban? Komolyan gondoljuk-e a kéréseinket, illetve azt, hogy kapjunk-e segítséget hozzá?

            Talán Evan, a szerencsések közé tartozik, mert Isten (Morgan Freeman) meghallgatja imáját és a segítségére siet. Másnap ugyan is csomagja érkezik, egy házszentelő ajándék, ami nem más, mint egy láda tele ácsoláshoz szükséges szerszámokkal. Az ifjú képviselő nem törődik vele, ugyan úgy ahogy az apró és különös jeleken is átsiklik. Leköti újélete, már csak azért is, mert egy törvénytervezet benyújtásához kérik fel társnak.

            A napok telnek, a film forog, hősünk pedig a megszokott sablonok egyikében tetszeleg, most éppen a családját elhanyagoló hősében.

            De Isten nem hagyja magát egykönnyen lerázni, egyértelműen és visszavonhatatlanul jelét adja akaratának. Evan pedig mit tehet? Kezdődő idegösszeomlása közepette megérti milyen feladatot is szánt neki az Úr, és igaz erős ráhatással, de elfogadja sorsát. Nekilát hát bárkát építeni, a gazdag negyed kellős közepén. A családja és környezete pedig értetlenül szemléli a modern Noé megszületését…

            Mit mondhatnék még? Az események felgyorsulnak, természetesen mindenki találgat Evan egyszerűen elmebeteg, vagy tényleg jön az özönvíz? Hősünk pedig az egyre sokasodó állatsereglettel teszi a dolgát, és táncol ha éppen úgy tartja a kedve…

 

            Mint említettem a történt egyszerű akár egy faék. A felvonultatott szereplő gárda szimpatikus és nagyon is a karaktereknek megfelelő.

Noé 177 fajt gyűjtött a bárkára. Ehhez hűen a vásznon is megjelenik az összes –persze, csak ha hihetünk a rendezői stábnak- Természetesen az állatok nagy része digitális technikával kel életre, de az aktív szerepet kapó állatok, mint pl. a holló, a majom vagy az elefánt jól „képzettek” meglepően ügyesen mozognak a kamerák kereszttüzében és teszik a dolguk.

A képi világ a kevert technikának köszönhetően nagyon kifejező és helyenként megdöbbentően szép. Az alkotók kiaknázták a makettek és a digitális technika minden lehetőségét.

A történetet végigkíséri a humor, igaz eléggé visszafogott, úgy éreztem többet is elbírt volna a vászon.

Itt senkit nem zavart az a tény, hogy Isten fekete bőrű, és sármos, az őszülő halántékával és jól szabott fehér ruhájával. De tegyük hozzá azt is, hogy Morgan Freeman neve eleve garancia, ha egy jó filmet szeretnénk látni! Ahogy néztem őt, a szelíd mosolyával vagy éppen tánc közben rá kellett jönnöm, hogy ez a szerepet neki találták ki, és be kell, valljam, szívesen beszélgetnék egy ilyen tetőtől -talpig szimpatikus Istennel mit Ő.

           Evan meséje, nem hordoz hetekre elgondolkodtató üzenetet, és titkos kódokat vagy rejtjeleket. Egyszerű tényekre világít rá, miszerint Isten még akkor is örök, ha nem hiszünk benne, (ugyan úgy, ahogy a tánc és zene!) csodák akkor is vannak, ha természetellenes a létük, és az élet és a boldogság legfontosabb mozgatórugója nem más, mint az apró rögtönzött kedvességek sora.