így látom én a filmeket
mi másról mint a filmekről

Taxidermia

2007 június 17. | Szerző: katha |

Taxidermia

Színes, magyar játékfilm, 90 perc

Szereplők: Koppány Zoltán, Trócsányi Gergely, Stanczel Adél, Hunyadkürthy István, Dengyel Iván, Znamenák István, Nagy Mari, Blaskó Péter, Balkay Géza, Tóth Anita
Rendező: Pálfi György

Díjak és jelölések:
37. Magyar Filmszemle (2006) – Fődíj (játékfilm)
37. Magyar Filmszemle (2006) – Diákzsűri Fődíja (nagyjátékfilm): Pálfi György
37. Magyar Filmszemle (2006) – Legjobb női epizódszereplő: Stanczel Adél
37. Magyar Filmszemle (2006) – Legjobb férfi epizódszereplő: Czene Csaba
37. Magyar Filmszemle (2006) – Gene Moskowitz-díj
37. Magyar Filmszemle (2006) – Látványtervezői díj

Talán ez az első olyan film, amiről úgy gondolom, hogy képtelenség tisztességes ajánlót írni.

Napokkal ezelőtt láttam a filmet, de még mindig nem tudok napirendre térni a látottak fölött. Nem vagyok egy viráglélek, és figyelmeztettek is, hogy durva és nem is hétköznapi, amit látni fogok. Mégis… Erre nem voltam felkészülve.

Pálfi György legújabb alkotása jó néhány neves díjat zsebelt be. Úgy gondolom joggal. Talán éppen azért, mert ez a társadalom akármennyire is hangoztatja a szólás és érzelmi szabadságot, a minden iránti nyitottságot és a széleskörű érdeklődést, ha szembesítik a csupasz valósággal, hamar elfordítja a fejét. Hogy miért? Mert így biztonságos.

A néző általában azzal a tudattal ül le megnézni egy filmet, hogy ha borzalmat lát, becsukhatja a szemét. Megnyugtatja az a tudat, hogy ezek a szörnyűségek, mint például a halál, az erőszak a vér csak percekig van jelen, utána pedig minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Az előadás után pedig sétálhat egyet, beülhet valahova vacsorázni, vagy ágyba bújhat a kedvesével, tudva, hogy a film az csak film.

Ez a film más! Ez a film gúzsba köti az embert, és kipeckeli a szemét! Rákiabál a nézőre a vászonról, és megdermeszti. Mikorra pedig tudatosul az emberben, hogy nem tudja elfordítani a fejét, és ennek a borzalomnak nem lesz vége fél perc múlva, már késő. A képek, a szavak betörnek a jól megszervezett és rózsaszín ködbe burkolt világokba. Nincs hová futni, nincs hová menekülni

A történet három férfi sorsát mutatja be. Három generáció, egyetlen vágy. Rosszul választott cél, és eszköz. Eltorzult látásmód és világ. Pedig csak boldogok akartak lenni…

A nagyapa Morozsgoványi Vendel (Czene Csaba) tisztiszolga. Aki egy ócska fészerben tengeti napjait fizikai és lelki nyomorban. Nem akar ő mást, csak túlélni, és végre boldog lenni, legalább pillanatokra, (A filmről megjelent ajánlók szelídsége meglepő: Vendel sorsát röviden így jellemzik: szerelemre vágyik és egy kis melegségre) no de milyen pillanatok is ezek?

Egy égő gyertyával próbál csókolózni, gyengéden nyalogatni, majd nevetve lángokba csap az élvezete. Szó szerint. Ezután az udvari WC-re járó lányokat kukkolja, majd a fészer bezsírozott repedését döfködi, míg egy kakas bele nem szól. Majd egy gyufaárus kislánynak mutatja meg a csillagokat. Hát igen… a fantázia nagy ajándék. De szerencsére vannak az életében szebb percek is, mikor igazi hús vér nőt szerethet. Igaz azt is titokban, mocskosan, egy kibelezett disznón fekve. A halála sem volt különb, hiszen közvetlen közelről egy fejlövéssel végzik ki a hadnagy. Mit lehet erre mondani? Az önkielégítés talán a csillagokba emel egy pillanatra, és szabaddá tesz. De ez lenne a boldogsághoz vezető út?

Vendel szeretője a hadnagy felesége volt. A férfi halálakor szüli meg közös gyereküket Balatony Kálmánt. (Trócsányi Gergő) A malacfarokkal születet Kálmánka, nagy karriert fut be. Nemzetközi zabáló versenyek sztárja, akinek kijut a sikerek és kudarc egyaránt. Házasságot köt a magyar evőbajnok nővel, és megszületik a következő generációt képviselő Lajoska.

Kálmán célja az volt, hogy felfalja a világot. No és hova jutott? A több száz kilós férfit elhagyja felesége, magára marad a macskáival és csenevész fiával. Ez hát a boldogság?

Lajoska (Marc Bischoff) nem igazán evőbajnok fajta. Tipikusan az a férfi, akit elfúj a szél egy nagyobb viharban. Preparátorként dolgozik. A magánélete csőd, barátnő nélkül, apja rabszolgájaként éli az életét. Minden nap vesz 30 kg margarint és csokit. Az apjának kell, aki a macskákat edzi. Unalmas életébe csak az hoz változást, mikor a kiszabadult macskák megeszik az apját. Ekkor kitömi a férfit. Kipreparál egy embriót,(mutatós kis kulcstartó válik belőle), és azt hinné az ember, minden megy a maga útján tovább. Megpróbál emberi kapcsolatokat keresni és meg találni a boldogságát. Ehelyett egy gépezet segítségével saját magát preparálja ki.

A végeredmény pedig? Egy Kitömött apa szobra a múzeumban, mellette pedig Lajoska torzója.

Mit lehetne még mondani? A hallhatatlanság keresése halálos feladat. De talán legalább ő, megtalálta a boldogságát.

Pálfi Lajos Parti Nagy Lajos leismertebb novelláit adaptálta. Eddig azt hitték, hogy nem lehet ezeket a sorokat filmen veszteség nélkül visszaadni. Nos, tévedtek. Irónia, gúny és ösztön süt a képekből.

Sperma, nyál és vér. A testnedvek vezetnek végig a részeken, és kötik össze a különböző világokat. Talán éppen azt vágva az ember arcába, hogy mennyire egyformák vagyunk. Mert mindenki boldog akar lenni…