Cukorfalat

2007 március 10. | Szerző: katha |

Hard Candy
Thriller

Rendezte:
David Slade
Szereplők:
Patrick Wilson, Ellen Page, Sandra Oh, Jennifer Holmes  

Néztél már egy dühös tinédzser szemébe? Láttad égni az a bizonyos őrült lángot? Szerinted, mire lehet abban az állapotban képes, és meddig ?menne el

            Vannak zárt, és nehezen érthető világok.

Ilyen a tinik kicsit rózsaszín, kicsit borongós, de élettel teli és színes világa, ahol az öröm, az öröm, a bánat, az bánat. Mindennek megvan a maga helye, a fehér, az fehéren ragyog, a fekete pedig mély és átláthatatlan. Még nem alakult ki a mindent a szürke árnyalataira kell festeni reflex. Még alszik a konvenciókhoz és a normákhoz kötődő kényszer. A megfelelés kényszere. Még tiszták az erkölcsről kialakított képek

A másik világ, zárt és rejtőzködő. A pedofil vágya alattomos és mocskos. Meg merítkezik abban a bizonyos rózsaszín ködben, megaláztatást, fájdalmat és félelmet hagyva maga után.

Ennek a két világnak soha sem lenne szabad találkoznia.

A témában készült filmek, mindig a vágyat és annak következményeit állítják a középpontba. A közvélemény pedig felhördülve veszi tudomásul, hogy igen, ilyen is van. Majd kilépve a moziból elfordítja a fejét. Ez a téma olyan tabu, amelyet gondolati szinten sem feszeget senki szívesen.

            És most itt ez a kétszereplős film, ami visszhang nélkül, szinte észrevétlenül vonult végig a magyar mozik műsorán. Érdemtelenül! Hiszen újfajta látásmódot képvisel. Kicsit kommersz, kicsit szemtelen, de hihetetlenül őszinte.

            A történetre mondhatnánk, hogy egyszerű és jól kiszámítható. De mikor kisétálunk a moziból, azt vesszük észre, hogy napok múlva is a látottakon agyalunk, és feltesszük a kérdést: megtenném? Megtenném-e azt, amit a főszereplő megtett? Lenne hozzá egyáltalán bátorságom? Elsőre mindenki azt mondaná igen. De néhány pillanat múlva már üvöltene is a gondolat, hogy ez önbíráskodás, ez rossz, ez bűn! Hiszen a megtorlás, a bosszú nem vezet sehova.

De valljuk be, ebben a témában, nagyrészt a hivatalos intézkedések sem vezetnek sehova. A pedofil aki gyerekeken éli ki a vágyait öt év börtönbüntetés után is gyerekek után fog vágyódni. A különbség talán csak annyi lesz, hogy ki lesz éhezve…

Ezek tudatában egyre szimpatikusabb a kasztrálás gondolata nem? Így gondolta ezt a 14 éves Hayley (Ellen Page ) is, aki becserkészte néhány hetes chat-es levelezés útján halott barátnője hódolóját. A jó nevű fotósnak Jeff-nek (Patrick Willson ) természetesen fogalma sincs mi vár rá a kellemesnek ígérkező délután.

Találkozás, ismerkedés, és közös szimpátia esetén kocsikázás az általa tervezett program.

De hamar rájön, hogy számára érthetetlen módon, a kocka fordul. Nem is kicsit. A kislányt nem kell itatni, hiszen dönti magába a piát, sőt a fotózásra sem kell fondorlatosan rávenni, hiszen ő maga kéri, ráadásul vetkőzik akár egy kisangyal… Kell ennél több? Had forogjon az a kocka!

No, de mit hoz a következő fordulat? A rendező (David Slade ) mesteri megoldásainak köszönhetően minden oldalt jól megismerhetünk.

Hayley az egyik pillanatban engedelmes kisangyal, viháncol, és rohangál a lakásban, kutakodik és kíváncsi, szemtelen kérdésekkel bombázza a házigazdát. A következő pillanatban pedig démonná vedlik. Ítéletet mondd a férfi felett, akit előzőleg elkábított és egy székhez kötözött. Az ítéletet: bűnös. És egy bűnösnek bűnhődnie kell. Ja, és az sem árt, ha szenved az illető egy kicsit. Na jó, nagyon!

Az arab országokban, napjainkban is levágják a tolvaj kezét… Milyét vágnád le egy pedofilnak, aki ráadásul gyilkos is? Hayley tudja a választ, és biztos a keze. Kell is, hiszen a herék eltávolítása nagy figyelmet és precizitást igényel, már csak azért is, mert az orvos, aki alig múlt 14 éves, egy sebészeti szakkönyv ábráit követve végzi a beavatkozás. Ráadásul a páciens folyamatosan mocorog, szökni próbál, dühöng, sír és könyörög. Meg persze fenyegetőzik is, és támad mikor sikerül kiszabadulni kötelékeiből.

Igazi a harc, ami a néző szeme előtt zajlik. Macska egér szerepet váltogató vérbeli profik küzdenek érvekkel, ököllel, könnyekkel a maguk igazáért. Küzdenek, a saját világukért. Azt, hogy ki az áldozat és ki a győztes nehéz eldönteni. A kapuk továbbra is nyitva maradnak. Talán nem zárja be soha senki. Talán gyávák vagyunk mi felnőttek megtenni.

Hayley azt mondja: Egy kislány hiába öltözik, beszél vagy viselkedik, úgy ahogy egy nő. A kislány akkor sem asszony, a kislány csak egy gyermek, aki bármit is tesz gyermek, marad.  

Csak néhányan szeretik ezt elfelejteni ugye?!