Eragon

2006 december 19. | Szerző: katha |

 

Műfaj:
fantasy, kaland

Játékidő:
104 perc

Rendezte:
Stefen Fangmeier

Forgatókönyv:
Christopher Paolini regénye alapján: Mark Rosenthal, Peter Buchman, Lawrence Konner

Zene:
Patrick Doyle

Szereplők:
Ed Speleers, Jeremy Irons, Garrett Hedlund, Chris Egan, Djimon Hounsou, Robert Carlyle, Sienna Guillory, John Malkovich, Joss Stone

 

           Nehéz szívvel ültem le ajánlót írni erről a filmről. Hiába próbáltam csak a pozitív emlékekre alapozni, nem ment. Az igazság az, hogy csalódott vagyok!

            Azt mondják, amit egyszer az emberfia elolvas, azt nem jó megnézni, vagy éppen fordítva. Olvastam a könyvet. Talán ez volt a baj.

            100 millió dollár ide, 100 millió dollár oda, az adaptáció nem sikerült tökéletesen. Sőt!

No, de inkább foglalkozzunk a pozitívumokkal!

A helyszín gyönyörű! A táj színpompás, ragyogó. Pilis és környéke tökéletes választás, annak ellenére, hogy jórészt átalakították, (vagyis letiporták) a kiemelten tájvédelmi területet.

Itt él a tinédzser korú főszereplő Eragon. Sajnos lesír róla, hogy ez a fiatal színész első szerepe. Már a plakátokon is látszik mennyire erőtlen az arckifejezése. Nem tudja visszaadni a mindenre elszánt, nagy veszteségeket szenvedett hős karakterét. De javára legyen írva, végtelenül lelkes! Talán felnő a sikerhez.

A sajtó úgy harangozta be a filmet, hogy a nagy neveket nélkülöző alkotás. Azt hiszem, hogy a Brom-ot játszó Oszkár díjas Jeremy Irosról, és a főgonoszt alakító John Malkovichról mindent lehet mondani csak azt nem, hogy névtelenek volnának a szakmában, vagy a közönség előtt.

No és a sárkány! Úgy gondolom nem csak én, de nézők 99°%- a miatta ül be a moziba. A visual effektjeiről híres rendező Stefen Fangmeier bele adott apait, anyait ez tény. Saphira a sárkánylány megtervezése és életre keltése mestermunka! A malomkőnyi szemekkel bámuló kis lény születésétől, kifejlett állattá növekedéséig minden vásznon töltött pillanata fenséges és hívogató. Jaj had lássam még egy picit őt, sóhajtják a nézők újra és újra.

A story maga egyszerű. Jól felépített és követhető. Legalább is a könyvben. A dollár hegyek ellenére a történetet erősen megcsonkolták. Ami persze nem is volna baj, mindaddig, míg létfontosságú események és párbeszédek nem esnek áldozatul. De nem ez a helyzet. 

Hogy mire gondolok itt? Talán egyetért mindenki, hogy ember és sárkány kapcsolata nem mindennapi dolog.  Ahhoz, hogy egy varázslény vagy bármilyen lény és ember közt jó kapcsolat, sőt tovább megyek bizalom, alakuljon ki, időre van szükség. Nem is kevésre. 6 hónapot sűrített néhány percbe és egy monumentális villanásba a rendező.  A sárkány fejlődése és a telepatikus kommunikáció képességének kialakulása, és megismerésének öröme a homályba vész. Ugyan, úgy ahogy Brom tudásának nagy része is. A folyamat, ahogyan megnyílnak egymás előtt és beavatja az ifjút a kardforgatás fortélyaiba, vagy a mágia titkaiba… Mind- mind odavész, néhány fontos, sorsdöntő eseménnyel együtt.

Mit számít néhány jelenet? Mondhatnánk… De mi van akkor, ha ennek a néhány eseménynek a következményei viszik majd tovább a történetet a trilógia következő részéhez? Azt hiszem lesz majd min agyalni a nézőknek. De ez még a jövő zenéje…

            Összegzésképpen mit írhatnék még? Gyakran van úgy, hogy az ember nem azt kapja, amit vár. De bizakodni lehet! Talán a második rész beváltja a reményeket.