Good Will Hunting

2006 december 11. | Szerző: katha |

 Good Will Hunting

színes feliratos amerikai filmdráma, 126 perc, 1997
16 éven aluliak számára nem ajánlott 

rendező: Gus Van Sant
forgatókönyvíró: Matt Damon, Ben Affleck
zeneszerző: Danny Elfman

szereplő(k):
Matt Damon (Will Hunting)
Robin Williams (Sean Maguire)
Ben Affleck (Chuckie)

 

 

Nos…

Mit lehet írni egy Ezüst medve, egy Golden Globe, és 2 Oscar díjat elnyert filmről azon túl, hogy kiváló alkotás? Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Hiszen már leírtak róla mindent. Az egész világon pozitív visszajelzést kapott. Az igazság az, hogy én sem tudok mást vagy többet mondani.

Nem mai fim. Jó néhány éve forgalomban van. Mozi és DVD kiadás után már a TV is leadta. Én magam néhány hete láttam először. Talán nincs is olyan, aki nem látta már.

Jó bornak nem kell cégér, mondják. Milyen igaz! De mi alapján nézném meg a filmet, ha nem írnának róla semmit, nem igaz?

Nézzük hát mivel is állunk szemben…

Végy egy árva, munkás családból származó fiatalt, néhány meló után sörözgető, esetenként verekedő haverral, egy- két matematika professzort, és egy megkeseredett lélekbúvárt. Hozd a főszereplőt,- akiről árulj el annyit, hogy zseni- kemény majd kilátástalan helyzetbe, majd engedd össze a szereplőket. Meglátod az események, igazolják majd: a tehetség és az emberség utat talál magának bárhol és bármikor. A történet miatt meg nem kell aggódni, mert szinte önmagát írja. Eddig elég sablonos nem? De fűszerezzük meg az egészet humorral, egy csipet szerelemmel és természetesen barátsággal. Ezek után nincs más dolgunk, csak bezsebelni az elismeréseket. Ez így van jól. Sok sikerfilmre ráhúzható ez a bugyi.

De mi az, ami többé teszi a Hunting-ot egy átlagos sikertörténetnél? Úgy érzem a hétköznapisága. A párbeszédek egyszerűek mégis tartalmasak. Van értelme figyelni minden szóra. Van rációja és valósága az elhangzó eseményeknek.

Matek vagy nem matek? A nagy kérdés mindannyiunk számára. Vagy szeretjük vagy, nem. Vagy értjük vagy, nem. Az átlag ember úgy néz egy matematikusra, vagy egyáltalán olyan emberre, aki ért a matekhoz, mintha földön kívüli lenne. Sőt tovább megyek! Hogy nézünk egy zsenire? Akinek a matematika olyan, mint nekünk egy egyszerű szókirakós játék?

Hasonló képen reagálunk a pszichológusokra is. Senki ne vájkáljon az életemben mondván…

A zsenivel, a pszichológussal, a matematika professzorral és a verekedő fiatalokkal kapcsolatban is gyakran elfeledjük a lényeget: emberek. Ugyan olyanok, mint te vagy én, vagy bármelyikünk. Szeretnek, élnek küzdenek és gyakran magányosak.

Mi van akkor, ha két ennyire különböző embert állítunk egymással szembe? Megnyílhatnak egymásnak? Ledőlhetnek a korlátok? Lehet közös nevezőre jutni a különbözőségek által?

Úgy gondolom erre a kérdésre a Good Will Hunting a tökéletes válasz…